Nap Nap Után
Bûn, csupa vétek,
mind, ami körbezár,
nincs, ami kellene úgy igazán.
Hozz igaz álmot,
kell, aki megbocsájt,
kell, aki tudja a holnaputánt!
Most, ahol élek,
vár az üres magány,
úgy siet életem nap nap után.
Mert volt, ami volt és lesz ami lesz.
Meddig sújt a vád?
Miért csak én lennék hibás?
Tudom, nem volt senki velem.
Hitem kevés, és riaszt a félelem.
Olyan szegény, ez a túl gazdag világ!
