Tavasz
Nem tudok mindig talpra esni, csak felállni,
Új alapra tenni, a régit lezárni
Fullasztó napok a víz alatt tartanának
Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat
Én napfényt vetettem, mégis vihart arattam
Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam
Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek
Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek
Hiába esem szét, úgysem maradok úgy
Ez egy darabban is darabos út,
Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé,
Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél,
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom,
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török
Amikor nincs talaj alattam és felettem dörög
Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök
Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök
Nem ijedek meg pár negatív látomástól
Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó,
Még akkor is, ha fáj, soha nem leszek a foglya
Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja
Még véletlen se vagyok tévedhetetlen,
De valamiért nem hiszek a véletlenekben
Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején
Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél,
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom,
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél,
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom,
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél,
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom,
Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Autor(es): Molnar Csaba, Vincze Gergely, Szakacs Gergo, Somogyvari Daniel
