Sokáig vártalak
Az úgy volt, hogy mindig is mondtad hogy vége lesz
Hogy káprázat, eltűnsz, mint a fátyol fellegek
Hiába vigyáztam eltört, mint a porcelán
Én nem figyeltem rád
Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott
Elengedett párszor, aztán újra elkapott
Egymást falták az éjek és a nappalok
És nem voltál tovább
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?
Felejts el! Ne hívjál! Ne írjál! A karmaid
Húzd vissza, engedj! Ne rángass!
Nem érdekelsz,
Ne fojtogass tovább
Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!
Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!
Úgy tűntél el, mint akit elnyelt az óceán,
És el sem búcsúztál
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott
Elengedett párszor, aztán újra elkapott
Egymást falták az éjek és a nappalok
És te sem voltál már
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Sokáig vártalak
Túl sokáig vártalak
Autor(es): Szendroi Csaba, Toth Andras, Kovacs Zoltan, Horvath Bence Ede, Nemeth Szabolcs