Idegenek
Mellettem szenvedtél mindennap idegesen
Vár rám egy kemény tél de egyszer kiheverem
Fáj, hogy elengedtél nélküled mire megyek
Kérlek, hogy ne menj még ne legyünk idegenek
Fogtad a kezemet, baby
Storym már annyira régi
Te basztál át talán rémlik
Pedig én hittem magunkban végig
Múlnak az évek már nem jön ő se
Nem beszélek róla a múltidőben
Az utunkat nincs már mi összekösse
Zuhanunk az övedet közbe kösd be
Az úton a reményt én megtalálom
És kérem tőle hogy megbocsásson
Az életem nélküle lett magányos
Teljesen idegen lett a város
Minden fájdalmam betemetem
Bízz bennem kérlek gyere velem
Gyerekként mi ketten a telepeken
A storynkat hallod a lemezeken
Mellettem szenvedtél mindennap idegesen
Vár rám egy kemény tél de egyszer kiheverem
Fáj, hogy elengedtél nélküled mire megyek
Kérlek, hogy ne menj még ne legyünk idegenek
Megvetted a jegyedet, baby
Már nem tudlak eleget kérni
Próbáltál vissza se nézni
De már nem leszünk egymáséi
Meg se nézed amit írok
Ez egy teher amit már nem bírok
És soha többé nem hívom
Mindenhonnan letiltom
Az úton a reményt én megtalálom
És kérem tőle hogy megbocsásson
Az életem nélküle lett magányos
Teljesen idegen lett a város
Minden fájdalmam betemetem
Bízz bennem kérlek gyere velem
Gyerekként mi ketten a telepeken
A storynkat hallod a lemezeken
Mellettem szenvedtél mindennap idegesen
Vár rám egy kemény tél de egyszer kiheverem
Fáj, hogy elengedtél nélküled mire megyek
Kérlek, hogy ne menj még ne legyünk idegenek
Autor(es): Molnar Marton, Csordas Gabor