Szégyen
Sosem mertem igazán
Engedni közelebb
Menekülő délután
Karjaiban látni meg
Könnyű sóhaj kergeti
Az összekarcolt ég alatt
Elpergetett percei
Lábam elé hullanak
Nem tartott túl soká
A visszalopott kényelem
És most a nincs hová
Megtörténni kénytelen
Szégyen, szégyen, szégyen
Elhagylak éppen
Szégyen, szégyen, szégyen
Nem, nem adom a vérem
Writer/s: Kisavas